KÖZLEMÉNY

 “Van valamitek, amit nem adnátok oda? Mindent, amitek van, oda fogtok adni egy napon. Gyakran mondjátok: “Adnék, de csak az arra érdemesnek.” Kertetekben a fák nem mondják ezt, sem nyájatok a legelőn. Adnak, hogy élhessenek, mert a nem-adás elpusztít.” (Paulo Coelho: A portobellói boszorkány)

 Egyesületünk mindig, most is az egyenes beszéd híve és most is állást foglal. Egyesekkel ellentétben, akik csak saját (politikai vagy egyéb) hasznukra, vagy mások lejáratására akarják felhasználni a konkrét eseteket.

Mivel egy cikkben nevesítve voltam, ezért saját nevemben írok:

A tények: a menekülttábor egyik munkatársa ismeretlenül felhívott telefonon és megkért, hogy a menekülttábor lakóinak szeretne két röplabdát kérni. Tudomásom volt arról, hogy a menekülttábor lakói többször kegyetlen, embertelen cselekedeteket követtek el, melyeket mélyen elítélek. Sőt, egyesületünk egyik játékosát is rabolták már ki egyik éjszaka a tábor lakói, amikor azért hatalmas dühöt és tehetetlenséget éreztem.

Jómagam se örülök annak, hogy a menekülttábor Debrecen lakóépületei mellett van, ismerőseim, barátaim, kollégáim szinte naponta számolnak be félelmekről, elítélendő eseményekről. Örülnék, ha nyugodtabb lenne az életünk, és nem kellene a menekülttábor lakóitól rettegnünk. Sajnos azon én nem tudok változtatni, hogy a menekülttábor máshová kerüljön, de nagyon örülnék neki.

A labdák átadásával nem a menekülttábor „erősítése” volt a célom, hanem az, hogy ha már itt vannak a menekülttábor lakói, akkor inkább sportoljanak, mint más elítélendő cselekedeteket hajtsanak végre.

A versenyen való részvételüket több oldalról is figyelemmel kísérjük. A menekülttábor munkatársai csak a kimondottan jó magaviseletűek közül választják ki a versenyzőket és a legkisebb negatív megnyilvánulás esetén kizárják őket a csapatból. A tábor munkatársai garantálták, hogy semmiféle gond nem lesz a csapattal.

A verseny szervezői természetesen minden sporttal ellentétes cselekedetet igyekeznek minden csapat részéről megakadályozni. Az elmúlt 17 évben sem volt semmiféle probléma, pedig volt már a rendezvényen egyszerre jelen az izraeli válogatott és egy arab csapat, vagy például a koszovói válogatott és egy szerb egyesület. A verseny eddig egymás jobb megismerését szolgálta és közelebb hozta egymáshoz a részvevőket. Megértjük a félelmeket és mindent megteszünk, hogy idén se történjen baj.

A menekülttáborban az én megítélésem szerint sokféle ember van. Sajnos bűnözők is. De háború elől menekülő művelt, diplomás, intelligens emberek is. Mint máshol az életben a jó és a rossz ott is keveredik.

Éppen úgy, mint ahogy a magyar személyi igazolvánnyal rendelkezők között is vannak világosabbak és sötétebbek, műveltebbek és butábbak, jó szándékúak és rosszakarók.

Sokan érezzük külföldön is, hogy magyarként milyen megítélésünk van a világban. Hol ilyen, hol olyan, néhol sajnos nagyon rossz. Sokszor nem felemelő érzés, amikor a nagyhangú, részeg, boltból lopó  magyarok miatt lenéznek bennünket magyarságunkért, amire pedig nagyon büszkék vagyunk.

Biztos többen emlékszünk, hogy amikor Erdélyből sokan átjöttek Magyarországra, akkor a magyarságukért üldözött értékes emberek közé is keveredett több gyenge jellem is.

Az afgán játékosok a ramadán idején napkeltétől napnyugtáig étlen-szomjan készülnek a versenyre. Nem bűnöznek, nem szórakoznak. Nem igazán szeretnek kijönni a táborból, mert tudják, hogy bűnözőnek tartják őket. Nyilván ők sem szeretik, hogy úgy kezelik őket, mint bűnöző társaikat.

Kérem, azokat büntessük, akik megérdemlik, és azokat nem, akiket nem kell.

Az Eötvös DSE csapatai hosszú ideje Debrecen jó hírét viszik határon innen és túl. Az Eötvös Kupa nemzetközi röplabdatornán eddig 4 földrész 31 országának sok tucat csapata szerepelt.

Szeretnénk idén is békességben, sportszerű keretek között megrendezni a versenyt.

Ehhez kérjük minden jóindulatú ember támogatását!

„Azt az utat ami mögötted van, már nem javíthatod meg. Viszont azt az utat ami előtted van, még szebbé teheted.” (Számomra ismeretlen szerző)

Szombathy András

titkár